Iparára jellemző, hogy ásványokban gazdag térség, kőszén, kálcium, kaolin, kőolaj és földgáztermelés folyik itt. Kőszénbányákat többet is találhatunk, valamint a rezet és a vörös színű bauxitot is bányásszák. Grafitot is előállítanak, amit fel tudnak használni többek közt az írószeriparban, gipszet a művészetekhez vagy építőiparhoz hasznos előállítani. Cink-és sóbányákból is találhatunk többet. Rijekában kőolajfinomítók adnak munkát több száz embernek. A vas- és acélgyártásra települt az ország hajógyártása, de akad itt vegyipari-, élelmiszeripari üzem is. Cementet, betont állítanak elő, de a textilipara is jelentős méretű.
A Kereskedelem jelentős része az idegenforgalomra épül. Ilyen szempontból tájegységekre bonthatjuk az országot. Iszrián kedvelt turisztikai célpont például Pula, Poreč, Rovinj, Vsar, Novigrad, Umag. A Kvarner-öbölben a leglátogatottabbak Opatija, Rijeka, Senj, Krk sziget, Rab sziget. Észak Dalmáciában Zadar, Pirovac, Vodice, Sibenik, Primosten. Közép- Dalmáciában Rogoznica, Sevid, Vranjica, Trogir, Split, Omis, Makarska, Brela. Dél-Dalmáciát Orasac, Cavtat, Dubrovnik, és Korcula képviseli.

Történet: a mai ország területén illírek, majd görögök éltek egészen a rómaiak megjelenéséig. Augusztus császárnak köszönhetően került az egész ország a Római Birodalom vezetése alá. Amikor a Birodalom kettészakadt a Nyugat-Római Birodalom irányítása alá került, később pedig Bízánc uralma alatt állt. Nagy hatással volt az ország fejlődésére a Frank birodalom, Velence, és nem utolsósorban Magyarország, hiszen majdnem 800 éves kapcsolatunk volt a horvát területekkel. Az említett népek befolyása később pozitív hatással volt a kereszténység kialakulására. A Honfoglalás idején a horvátok még az Alpok Észak-keleti részén éltek, s a Honfoglalás után vándoroltak délre itt két fejedelemségre oszlottak, az egyik a Pannon területekhez közelebbi volt, a másik pedig a tengerparti településekből állt. Tomiszláv volt az első királya a horvátoknak, akinek fő érdeme, hogy egyesítette a két fejedelemséget. Szobrot is emeltek Zágrábban a tiszteletére. A horvát királyság fénykorát a 11. században élte. 1102-ben kihalt a horvát királyi vér, s igen megoszlottak a vélemények a leendő király személyét illetően. Végül Könyves Kálmánt koronázták meg. Azonban Magyarország és Horvátország perszonálunióban állt egymással, vagyis Horvátország ügyeibe mi nem nagyon avatkoztunk be, nagyfokú autonómiával rendelkezett. A 13. században a tatárjárás következtében IV. Béla Split környékére menekült az itteniek szerencsétlenségére, ugyanis a tatárok követték őt, s a harcokat megsínylették a horvátok is. A horvát területekért évszázados harcok dúltak Velence, a horvátok és a magyarok között.